Egy behatolásjelző rendszer tervezésekor elengedhetetlen a felhasználó szempontjainak, igényének pontos ismerete, ezért számos kérdés merülhet fel. Érdemes ezeket átgondolni annak érdekében, hogy a riasztó valóban ellássa feladatát.
A felhasználható széles eszközválaszték lehetőséget ad arra, hogy a rendszer kiépíthető legyen lakások, családi házak, üzletek, irodák, gyárak, ipartelepek, szupermarketek védelmére is.
Az elmút 30 év tapasztalatai alapján cégünk legfőképp a kanadai PARADOX riasztórendszereket telepíti, amelyeknek Magyarországon is nagyon jó a háttértámogatottsága. Mellette szól még a készülékek jó esztétikai megjelenése, széles választéka is. PARADOX.COM
A PARADOX rendszerek mellett szervizelünk még egyéb riasztórendszereket is (pl. DSC) amelyeknél az akkumulátorok cseréjét is elvégezzük.
A mikroszámítógépet és beépített digitális kommunikátort tartalmazó központi egység fogadja és feldolgozza a rákapcsolt érzékelők jelzéseit. A benne található tápegység és akkumulátor révén áramkimaradás esetén is működőképes a rendszer. A központi egység feladata a riasztás: megszólaltatja a szirénát, működésbe hozza a kijelzőket, és riasztási jelzést küld a 24 órás felügyeleti állomásnak – amennyiben a rendszer távfelügyeletre van csatlakoztatva.
A behatolásjelző rendszer nagyságát a központ zónaszáma, és ezzel szoros összefüggésben a központra csatlakoztatható érzékelők száma határozza meg. Számos riasztóközpont rendelkezik a partícionálás lehetőségével, ami azt jelenti, hogy a védendő objektum egyszerű programozással önálló területekre bontható.
A riasztórendszert az épületben felszerelt kezelőegységgel tudjuk ki- és bekapcsolni, négy- vagy hatszámjegyű kódokkal.
A kezelőegység nemcsak a riasztó be- és kikapcsolását végzi, hanem jelezheti azt is, hogy rendellenességet észlel: például nyitva maradt egy ablak; áramszünet van; esetleg a telefonvonallal van probléma.
A LED-es kezelők fényjelzéssel vagy egyszerű számkijelzéssel jelzik a különböző üzemállapotokat, az LCD-s kezelők bővebb információt adnak a rendszer működési állapotáról és a hibajelzésekről, mivel kétsoros szöveg olvasható a kijelzőn.
A riasztórendszerek alapegységei a különféle érzékelők. Egy teljes biztonsági rendszert rétegesen kell elképzelnünk, melynek szintjei kívülről befelé haladva a következők lehetnek:
Kültéri eszközök: kültéri infrák, infra-, vagy mikrohullámú sorompók, lépésérzékelők és kerítésvédelmi eszközök.
A felületvédelmi eszközök a beltéri védelem első lépcsőjét jelentik: védik a falazatot, nyílászárókat. Például: nyitásérzékelők, üvegtörés érzékelők, falbontás érzékelők, beltéri infrasorompók, vagyonvédelmi szúnyoghálók.
A térvédelmi eszközök a következő védelmi lépcsőfokot jelentik: érzékelik az adott területre behatolókat függetlenül attól, hogy a behatolás a tér melyik pontjáról történik. A legfontosabbak és leggyakrabban használtak közülük a passzív infrák, és ezeknek mikrohullámmal kombinált változataik.
A tárgyvédelmi eszközök már konkrét tárgyakat védenek az adott helyiségekben. Ilyenek a közelítésérzékelők, rezgésérzékelők, fémhang érzékelők, feszítés érzékelők, elmozdítás érzékelők.
A személyvédelmi eszközök a veszélybe került személynek (tulajdonos, családtag, alkalmazott) adnak lehetőséget arra, hogy a támadó tudta nélkül vészjelzést adhasson. Ezek közül a leggyakrabban alkalmazott eszköz a támadásjelző.
A szirénáknak elhelyezésük alapján két típusát különböztetjük meg. A kültéri sziréna a külvilág felé jelzi az esetleges behatolás, tűz vagy szabotázs tényét, és felhívja a figyelmet a normál állapottól való eltérésre. A beltéri sziréna közvetlenül a behatolóra hat. Hirtelen megszólaló éles hangjelzésével sokkhatást képes előidézni. A kültéri szirénákba beépített fényjelzés a riasztás helyére hívja fel a figyelmet.
A riasztórendszerek folyamatos és stabil működéséhez elengedhetetlen a várható fogyasztásuknak megfelelő korrekt tápellátás kialakítása. Mivel áramkimaradás esetén is viszonylag hosszú ideig működőképesnek kell maradniuk, ezért fontos szerepe van a szünetmentes tápellátást biztosító akkumulátoroknak, azok kezelésének, tárolásának, időszakonkénti rendszeres cseréjének.
Héjvédelem alatt az épület külső határoló felületeinek, elsősorban a nyílászáróknak a védelmét értjük. Ennek eszközei az üvegtörés érzékelők, nyitásérzékelők, illetve a vagyonvédelmi szúnyoghálók. Ezekkel megoldható az épület határolóvonalainak védelme, vagyis a felületvédelem. Így a belső térben szabadon mozoghatnak az ott lakók, de kívülről nem juthat be észrevétlenül senki.
A hagyományos riasztórendszerek mellett ma már egyre elterjedtebbek a vezeték nélküli változatok. Elsősorban olyan helyekre választják ügyfeleink ezt a megoldást, ahol fontos a lakás összképének megőrzése, ahol nem lehet kábelcsatornákkal, illetve falvéséssel behatolásjelzőt telepíteni. Másik vonzó tulajdonsága ezeknek a rendszereknek, hogy a rádiós kapcsolat révén egyes részegységei igény szerint variálhatóak, áthelyezhetőek, ezért ideális megoldást jelentenek múzeumok vagy kiállítótermek időszakos védelmére is.
Ugyan az egyes eszközök drágábbak, mint a hagyományos változat esetében, de ez megtérülhet a telepítés során. Bizonyos hátránnyal viszont a rádiós eszközök esetében is számolnunk kell, egyrészt időnként elemet kell cserélni bennük, másrészt erős rádiós zavarforrások befolyásolhatják a működésüket, aminek következtében téves riasztások adódhatnak. Jó esetben ez az eszközök átrendezésével orvosolható.
A riasztórendszerek segítségével bármilyen épületgépészeti vagy egyéb berendezés meghibásodása, műszaki állapota is jelezhetőek.
Ilyenek például a mélyhűtő rendszerek hibái, fűtő- és szellőző berendezések leállása, gázszivárgás, vízbetörés stb.
A behatolásjelző rendszerek kiegészíthetők kültéri védelemmel, tűzvédelemmel, beléptető- és videó megfigyelő rendszerrel is.
Ezek közül a tűzjelzéssel történő bővítés a leggyakoribb, hiszen szinte minden riasztóközpont beépítve tartalmaz tűzzónákat, amikre a tűzérzékelők könnyen ráköthetők.
A riasztórendszer működtetése valamint aktuális állapota nyomonkövethető okostelefonnal is.
Bár a riasztórendszerek műszaki állapotának alapszintű ellenőrzése a felhasználó oldaláról is megtörténhet (rádiós érzékelők elemcseréje, sétateszt, szirénateszt, próbariasztás stb.), azonban ennek gyakorlati megvalósítása általában nem szokott megtörténni. Bizonyos eszközök és funkciók – például az akkumulátorok, a mozgásérzékelők vagy a távfelügyeleti átjelzés – esetében pedig kifejezetten ajánlott a szakszerű ellenőrzést hozzáértőkre bízni. A riasztórendszerek hosszú távú, megbízható működéséhez elengedhetetlen a rendszeres, fél- vagy negyedéves teljes körű ellenőrzés és a hibamegelőző karbantartás.
A kültéri riasztó a behatolásvédelem első vonalát jelenti, amely már az épületen kívül elhelyezkedő határvonal átlépésekor jelzi a behatolást.
A kültéri védelmi rendszert gyakran egészítik ki élőerős védelemmel, távfelügyelettel vagy videó megfigyelő rendszerrel. Számolni kell azzal, hogy az önálló kültéri védelmi rendszerek kialakításának a költsége többszöröse, akár tízszerese is lehet a beltéri védelmi rendszerekének.
A szokásos beltéri védelem nem képes megelőzni vagy megakadályozni egy betörést, hiszen érzékelői beltérben helyezkednek el és így csak akkor képesek jelezni, ha már megtörtént a behatolás. Beltéri védelem jelzése esetén nagy a valószínűsége annak, hogy kár is keletkezett (legalább egy felfeszített ajtó, egy betört ablak erejéig) és a további veszteségek megelőzése már csak a sziréna elriasztó hatásán és a kivonuló szolgálat helyszínre érkezésének gyorsaságán múlik.
• épületek beltéri védelmének kiegészítésére (kiterjesztésére);
• területeken elhelyezett értékek (pl. járművek, munkagépek, üzemanyag stb.) védelmére;
• mechanikai védelem (kerítés) bizonyos szintű helyettesítésére;
• élőerős őrzés hatékonyabbá tételére.
A kültéri védelemnél használt érzékelők jelzéseit a beltéri behatolásjelző rendszereknél is alkalmazott központi egységek fogadják. (Ez alól leginkább az érzékelőkábeles kerítésvédelem jelent kivételt). Amennyiben beltéri védelem kiegészítéseként alkalmazzuk, úgy a kültéri védelem jelentős előnye, hogy képes az illetéktelenek behatolási szándékát még az épület feltörése előtt jelezni – és ezzel a kár keletkezését jó eséllyel megelőzni -, hiszen még az épületen kívül észleli a behatolók jelenlétét, ténykedését.
A kültéri védelem néhány hátrányt is magában hordoz. Az érzékelők kültéri elhelyezkedése miatt a rendszer ki van téve a legkülönbözőbb környezeti hatásoknak, például a fák, fű, gaz magasságának változása és mozgása, valamint az erős napsütés, szél, köd, kóbor állatok, madarak jelenléte.
Ezek a tényezők a kültéri védelmet a beltéri védelemmel szemben bizonytalanabbá teszik.
Tehát míg egy beltéri rendszertől elvárhatjuk, hogy emberi jelenlét nélkül ne okozzon téves jelzéseket addig a kültéri védelem MINDIG téves jelzések forrása! A jó hatásfokú védelem kellően érzékeny a külső hatásokra, de a téves jelzések számát alacsony szinten tartja.
Erre az optimumra törekedve a gyártók a legkülönfélébb elveken működő érzékelőket és érzékelési rendszereket hozták létre, de a legjobb kültéri védelem megtervezése mindig a helyi adottságoknak és a terület jellegzetességeinek ismeretében végezhető el, figyelembe véve az érzékelők sajátosságait is.
Gyakori, hogy a terület védelmének megfelelő érzékelők ára és a védendő érték aránya (mint a vagyonvédelem egyik legalapvetőbb mérőszáma) nem áll egymással elfogadható arányban. Ilyen esetekben kompromisszumként általában egy egyszerűbb elven működő érzékelő, leggyakrabban infrasorompó kerül felszerelésre, ami a védelem hatásosságát nem rontja jelentősen, de több téve s riasztás forrása lehet.
Mindenféle biztonságtechnikai rendszernél alapkérdés, hogy mit akarunk megvédeni és kitől akarjuk azt megvédeni. Ezek a kérdések különösen hangsúlyossá válnak kültéri védelem esetén, mert ezen a területen a különböző megoldások igen jelentős költségkülönbségeket eredményezhetnek.
A helyszín Helyszíni felméréssel kell összegyűjteni a védelem tervezéséhez szükséges alapadatokat. Tisztázni kell, hogy:
• milyen méretű terület védelmét kell biztosítani
• mennyire egyenetlen a védendő terület talaja, vagy van-e lejtése
• biztosított-e a csapadékvíz elvezetés
• milyen módon lehet megoldani a kábelezést és a túlfeszültségvédelmet
• milyen sűrű az aljnövényzet, vannak-e fák, bokrok, és ezeket gondozzák-e
• vannak-e nagyfeszültségű kábelek, transzformátorok a közelben
• milyenek az időjárás hatásai a környéken, jellemző-e az erős köd, széllökések, hótorlaszok kialakulása
• hogyan éri a nap a védendő területet.
Elfogadható megbízhatóságú védelem kialakításához általában nem elegendő csak az elektronika alkalmazása, szükség van arra, hogy a védett területnek legyenek meg a mechanikus határai: kerítés, falak, szögesdrót. Így sem behatoló, sem kóbor állat nem sétálhat be véletlenül a védett területre, ezzel csökkenteni lehet a nem azonosítható riasztások számát.
Nem mindegy, hogy az objektum körüli teljes területet kell védeni vagy elegendő a hozzá vezető utak biztosítása, esetleg szükséges-e a védett terület néhány pontján csapdaszerű védelmet kialakítani.
Az a cél, hogy a védett területre történő behatolást megakadályozzuk, vagy inkább az, hogy onnan ne tudjanak észrevétlenül kivinni valamit?
Ha a védett területen például gépjárműveket, vagy nagyobb konténereket tárolnak, és a behatoló valószínűsíthető célja ezek eltulajdonítása, akkor elegendő lehet a kiszállítás megakadályozására helyezni a hangsúlyt, ami sokkal költséghatékonyabb védelmi megoldással is megvalósítható.
Más költséget jelent, ha szakmailag képzetlen behatolókra számíthatunk, mintha a kültéri védelem jellegzetességeit ismerő profi betörőkkel szemben kell kialakítani a védelmet.
A riasztások kiváltó okát az eseményt követően vizsgálni kell. Különösen fontos a téves riasztások utólagos elemzése, a kiváltó okok felderítése.
A kültéri védelem tervezése során számításba kell venni, hogy riasztás esetén a védett terület könnyen ellenőrizhető legyen: kamerákkal vagy biztonsági őrökkel. Gondoskodni kell a terület jó megvilágításáról, bejárhatóságáról, beláthatóságáról.
Magyarország területén leginkább Budapest, Pest Megye és Komárom-Esztergom Megye néhány településén tevékenykedünk.
További tevékenységi területeim: Szentendre, Pomáz, Budakalász, Leányfalu, Visegrád, Dunabogdány, Kisoroszi, Tahitótfalu, Pócsmegyer, Surány, Horány, Szigetmonostor, Üröm, Solymár, Pilisszentkereszt, Pilisvörösvár, Pilicsaba, Budakeszi, Csobánka, Pilisszentlászló, Dunakeszi, Vác, Göd, Gödöllő, Csömör, Fót, Szob, Nagymaros, Kismaros, Zebegény, Dömös, Pilismarót, Esztergom.