Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a fontosságát. A különféle típusú tüzek felismerésére megfelelő tűzérzékelőket, detektorokat kell alkalmazni, ezek helyét jól kell megválasztani, így a tüzet korai stádiumban észlelni lehet. A riasztások megfelelő továbbítása tűzjelző távfelügyeletre szintén kulcskérdés, különösen akkor, amikor a helyszínen nem tartózkodnak vagy éppen alszanak.
A intelligens tűzjelző rendszerek esetében minden érzékelő címezve van, tehát már a központi kijelzőn vagy a távfelügyeleti állomáson látható a tűz keletkezésének pontos helye. A hagyományos tűzjelző rendszereknél az egyes érzékelőket pontosan nem, csak a tűzzónát tudjuk beazonosítani.
A tűzszirénák és fényjelzők egyrészt a helyszínen lévőket figyelmeztetik az épület elhagyására, másrészt jelzést adnak a tűz esetén adódó feladatok, intézkedések elvégzésére is a kijelölt személyzetnek. Lehetőség van arra is, hogy hangosbemondó tájékoztassa az épületben tartózkodókat az evakuálás menetéről, tennivalóiról. Ehhez egy hangosító berendezéssel egészítjük ki a tűzjelző rendszert.
Az intelligens tűzjelző központok a programok és a beérkező információ alapján vezérlik a vagyon- és életvédelmi berendezéseket. Ezek pl.: tűzzáró ajtó, füstelvezető ablak, automata ajtó, légtechnikai berendezés, lift. A 2/2002 (I.23) valamint a 26/2005 (V.28.) BM rendeletek írják elő a tervezők számára a kötelezően beépített vezérléseket. Ezek vonatkozhatnak a nyílászárók vezérlésre, az épület áramtalanításra.
Néhány példa: annak érdekében, hogy a tűz ne terjedjen át egy másik épületszárnyra, tűzzáró ajtók automatikusan bezáródnak, de a menekülés érdekében kézi erővel nyithatóak maradnak. Adott esetben a füstöt kell elvezetni, ezért éppen ki kell nyitni az ajtókat és ablakokat (a füstelvezető ablakról részletesen olvashat. Levegőbefújást alkalmaztunk már lépcsőházban, túlnyomást létrehozva, ilyen módon ugyanis a megakadályozható, hogy a tűz elvágja a menekülési útvonalat.
Az oltórendszereket közvetlenül az füstérzékelő is működésbe hozhatja, de mivel ez elég kockázatos, legtöbb esetben a tűzjelző központ adja ki az utasítást. A spinkler vízzel oltó, elég egyszerű, nem differenciálható rendszer. Jelentős anyagi kárt okozhat a víz a raktárakban, áruházakban, irodahelyiségekben. Veszélyes alkalmazni áram alatt lévő helyiségekben. A gázzal oltó berendezés megkíméli az üzemeltetőt a jelentős anyagi károktól, de mivel működése a levegő kiszorításán alapszik, az emberélet védelme érdekében csak komoly óvintézkedésekkel alkalmazható.
Legfontosabb szempont, hogy automatikusan, személyzettől függetlenül működjön. Olyan létesítményeknek is érdemes távfelügyeletre kapcsolódni, ahol portaszolgálat is van. A felügyeleti központtól elvárható minimum, hogy állandó 24 órás felügyeletet biztosítson.
Egyszerű a feladata: fogadja a füstérzékelők és a hőérzékélők által továbbított jeleket, vezérli a perifériális elemeket (tűzsziréna, oltóberendezés stb.), továbbá az érzékelőket összekapcsoló áramkör (hurok) hibáját jelzi, ha vezetékszakadás vagy zárlat lép fel. Csupán végrehajtóként reagál a beérkező jelekre, nem értékeli azokat. Riasztáskor a távfelügyeletre jelzést küld.
Az analóg tűzérzékelők jelzéseinek feldolgozását végzi, folyamatosan figyelemmel kíséri az egyes érzékelők jelszintjét.
A különböző jelszintekhez különböző események rendelhetők: megvalósítható hibajelzés vagy előriasztás (a tényleges tűzriasztás előtti jelzés).
Képes az egyes füstérzékelők esetleges elszennyeződésének jelzésére és a légtér szennyeződésének változásához képest automatikusan változtatja a saját jelzési szintjét.
A jelszintek minden tűzérzékelőnél külön-külön állíthatóak. A tűzközpont az egyes események bekövetkezésekor előprogramozott szöveg megjelenítésére képes, amely hasznos információkat szolgáltathat a tűzriasztás helyéről. Egyéb kiegészítő funkciókat is elláthat, amennyiben ezek nem veszélyeztetik az alapfeladatok ellátását: pl. oltásvezérlés vagy az evakuálást segítő hangosüzenetek adása.
Az intelligens tűzjelző rendszerek szerelésének lényegesen kisebb a kábelezési igénye.
Hagyományos érzékelőket alkalmazunk a hagyományos tűzközpontokhoz. A füstérzékelő és a hőérzékelő határérték átlépést figyel, ha ez bekövetkezik, automatikusan riaszt. Ezeknél a rendszereknél gyakrabban előfordulnak téves riasztások, hiszen a környezetben és az érzékelőkben végbemenő változásokat nem tudjuk kiszűrni. Jellemzően téves riasztáshoz vezethet: spray használata, sütés-főzés közben keletkezett gőz, kenyérpirító használata, vízpára kondenzáció, ventilátorral felkavart por, padlócsiszolás, diesel motor kipufogás, diesel targonca használata, hegesztés és lángvágás.
Az intelligens érzékelőkben egy mikroprocesszor figyeli a légtérben bekövetkező változásokat és a változások sebességét. Az adatok alapján próbálja hatékonyan kiszűrni a nem tűztől származó információt.
A tüzek nem egyformák. A különböző anyagok természetesen eltérő sebességgel és minőségben égnek el.
A folyadékra (alkohol, benzin, aceton stb.) jellemző a lánggal égés, a gyors hőtermelődés, általában a füsttel telített égéstermék. A szilárd anyagok első szakaszban jellemzően izzó, parázsló égéssel, kis hőtermeléssel, majd lánggal égnek. A leülepedett éghető por is izzik mielőtt lángba borulna, de ha felkavarodik (akár az égés következtében) a levegővel keveredve már robbanás is keletkezhet.
Az érzékelők egyes típusai a tűzre utaló különböző jeleket észlelik: a lángot, a füstöt, a hőmérsékletváltozást.
A érzékelőt az adott helyiséghez, a helyiség funkciójához választjuk meg, annak érdekében, hogy a korai szakaszban észleljük a tüzet és elkerüljük a téves riasztásokat. A legtöbb háztartási, de nagyrészt az ipari égés is először füstöt termel. Ezért gyakori a füstérzékelő alkalmazása, amellyel korai jelzést kaphatunk. Több téves jelzésre van esélyünk, ha ezeket huzatos, poros, párás, esetleg gőzös helyre telepítjük. Az évek során lerakodott por növeli a füstérzékelők érzékenységét és a téves riasztások valószínűségét, de ezt rendszeres karbantartással megelőzhetjük. Röviden bemutatjuk az ionizációs és az optikai füstérzékelők működési elvét.
A hőérzékelők a lángoló égés miatt kialakuló hőfejlődést és a a hőváltozás sebességét figyelik. Hőérzékelő és hősebesség érzékelő alkalmazása ott jellemző, ahol nagy hőnövekedéssel járó tűz veszélye áll fenn (pl. folyadéktűz). Ez az érzékelő a legalkalmasabb nagy páratartalmú, magas hőmérsékletű, rendeltetésszerűen füstös helyiségekben, ahol az optikai füstérzékelő helyettesítésére szolgál. Számolni kell ugyanakkor azzal is, hogy a hőérzékelők optikai füstérzékelő helyett való alkalmazása kompromisszumos megoldás, hiszen a hőérzékelők, működési elvükből adódóan, lassabban képesek reagálni a tűz kialakulására. A benzintartályok a legveszélyeztetettebb objektumok.
A lángérzékelő alkalmazható kültéri tűzészlelésre (hiszen a hőváltozás vagy a füstképződés nem észlelhető megfelelően), valamint minden olyan helyen, ahol lángfázissal kezdődik a tűz: folyadéktüzek veszélye vagy cellulózikus anyagok esetén. Ez a költséges lángjelző UV vagy infravörös szűrőkön keresztül figyeli a teret. A fenti képeken a Lukoil Magyarország Kft. dunaföldvári telephelyén az Oktel Kft. által telepített kültéri lángjelző rendszer egyik érzékelője látható.
A fejlesztések alapján mondhatjuk, hogy a jövő útja a multiszenzoros érzékelő. Sok esetben, pl. vegyes alkalmazású helyiségekben már jelenleg is használatos a kombinált hő- és lángérzékelő, de folynak kutatások az égés során termelődött gáz észlelésével működő érzékelők kifejlesztésére is.
Az épület automata jelzőberendezését egészíti ki, a betörhető vagy felhajtható kis üvegablak mögött elhelyezkedő piros gomb, amellyel gyorsan, egyszerűen beindítható a tűzjelző. Mindenképpen szemmagasságban (140-160 cm) kell elhelyezni, általában úgy, hogy az épületben bárhonnan elérhető legyen 30 m-en belül egy kézi jelzésadó. Bizonyos helyszíneken (kórházak, szállodák, magas kockázatú termelő-, tároló épületekben) ezt a távolságot csökkenteni kell 20 m-re.
A tűzjelző rendszer perifériái (füstérzékelők, kézi jelzésadók) által küldött információkat a tűzjelző központ feldolgozza és megjeleníti. A hang- és fényjelzés ezt követően lép működésbe. Olyan módon kell megválasztani a tűzsziréna hangfrekvenciáját, hogy a legjobban hallható tartományba essen (500 és 3000 Mhz közé) és jellemzően különbözzön a helyszíni zajoktól. A hangerő meghatározásakor figyelembe kell venni a távolságokat, hanghidak (pl. ajtók) csillapítását, és a háttérzaj mértékét. Fényjelzést alkalmazunk a kijelzőkön, és erősen zajos helyiségekben. Hang- és fényjelzés megjelenhet az épületben fő közlekedési útvonalakon, a központi kijelzőn, valamint épületen kívül átjelzés segítségével távfelügyeleti állomáson, tűzoltóságon.
A tűzjelző rendszer karbantartása és felülvizsgálata életet menthet!
A tűzjelző rendszer valódi működése akkor kezdődik, amikor Önök, megrendelők már túl vannak a terveztetési, telepítési, esetleg engedélyeztetési fázisán. A beüzemelés kezdetéig mi, a kivitelezők azon dolgoztunk, hogy tűzjelző rendszer megfelelően elássa a feladatát, úgy, hogy az Önök életét, munkáját ne zavarja, működése szinte észrevétlen legyen. De ez nem jelenti azt, hogy a továbbiakban semmi dolgunk nincs a tűzjelző rendszerrel, sőt: a hátralévő teljes élettartama alatt rendszeresen el kell végezni a karbantartást és a felülvizsgálatokat.
Ezek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen az egyik legnagyobb veszély, ha védettnek hisszük magunkat egy működésképtelen tűzjelző rendszer mellett.
A tűzjelző berendezést hatósági átadásakor több szempontból ellenőrzik. Egyrészt, hogy a rendszer a szabványoknak és előírásoknak megfelel-e, másrészt, hogy a terveknek megfelelően történt-e a kivitelezés, a megfelelő anyagokat, eszközöket építették-e be, és a legfontosabb szempont: tűz esetén megfelelően fog-e működni a rendszer. A tűzjelző rendszer kizárólag a hatósági engedély birtokában kezdheti meg működését. Optimális esetben 20 évig is zökkenőmentes üzemidőre számíthatunk, de a gyakorlatban természetesen hamarabb elavulnak az eszközök. A tűzjelző berendezések üzemszerű állapotban nem kikapcsolhatóak, kivéve a karbantartások és hibajavítások során alkalmazott átmeneti, részleges kiiktatásokat.
Felülvizsgálat körébe tartozik a tűzjelző rendszer eszközeinek, berendezéseinek működőképességi szempontból történő ellenőrzése, bevizsgálása, valamint a környezeti, személyi feltételek rendszeres ellenőrzése.
Karbantartásnak nevezzük azokat a tevékenységeket, melyekkel az adott tűzjelző berendezést, eszközt megfelelő, működőképes állapotban tartjuk. Ebbe a körbe tartoznak a szükséges tisztítások vagy a meghibásodások javításai.
Az átadás után a berendezés általában láthatatlanul és hallhatatlanul dolgozik, de az időközben bekövetkező változásokat és meghibásodásokat észlelni és javítani kell a rendszer működőképességének megőrzése céljából.
A tűzjelző rendszer legjobb próbája az éles helyzet, de ilyenkor azonnal és megbízhatóan kell működnie; már nincs lehetőség semmiféle hiba kijavítására. A hosszú távú megbízható működés tehát csak a rendszeres felülvizsgálatokkal és karbantartásokkal biztosítható.
A hatósági engedélyhez nem kötött tűzjelző rendszerek esetében a fenntartó számára nem kötelező, csak választható a karbantartás igénybevétele, ezt mi a kötelező karbantartásokhoz hasonló felelősséggel kezeljük.
A tűzjelző rendszer felülvizsgálatának és karbantartásának további célja, hogy a téves jelzéseket a minimálisra szorítsuk. Minden gondosság ellenére bármelyik rendszernél előfordul bizonyos %-ban téves jelzés, hibás működésből származó felesleges riasztás. Ezek az események számos, időnként nagyon költséges következménnyel járnak: tűzoltósági vonulások, az épület szükségtelen kiürítése, áramtalanítása, egyes tevékenységek leállítása és az ezekből adódó tetemes anyagi károk. A karbantartással elkerülhetjük, hogy a gyakori téves jelzések hiteltelenné tegyék a tűzjelzőberendezés riasztását.
Jelenleg a tűzjelző rendszerek karbantartásával a 2/2002 (1.23.) BM rendelet 2. sz. mellékletének V/2. fejezete az irányadó. A rendeletek továbbá a karbantartások elvégzését szakképesítéshez kötik (32/1997.(V.9.) BM rendelet).
Minden létesítmény üzemeltetőjének feladata, hogy kijelöljön egy tűzvédelmi felelős személyt (nagyobb létesítmény esetén tűzvédelmi felelőst), aki a tűzvédelmi berendezés rendeltetésszerű használatáért, a karbantartásokért és felülvizsgálatokért felelősséggel tartozik. A tűzkarbantartó szakember is lehet az üzemeltető alkalmazottja, de lehet a berendezést telepítő és a karbantartásra szerződött cég szakembere is. Cégünk fennállása óta kizárólag ezzel az utóbbi gyakorlattal találkoztunk. A karbantartás elvégzéséhez szükséges szakképesítésről a 26/2005. (V.28.) BM rendelet rendelkezik.
A karbantartásokat rendszeresen napi, heti, féléves és éves gyakorisággal el kell végezni, továbbá minden egyedi helyzetben, amely a megfelelő működést veszélyezteti vagy meghibásodásra utal. Ilyen helyzetek például a téves riasztás, a valódi tűzjelzés, az átprogramozás, a karbantartó váltás, jelentősebb áramszünet vagy üzemszünet. A napi és heti felülvizsgálatokat az üzemeltető által kinevezett tűzvédelmi felelős személy kötelessége elvégeztetni, egyébként a szakképzettséggel rendelkező karbantartó feladata.
Az alábbiakban részletesen ismertetjük a tűzkarbantartó és a tűzvédelmi felelős személy feladatait, elsősorban azért, hogy ügyfeleink számára segítsük az eligazodást az előírások útvesztőjében és azért is, hogy lehetőleg minden várható eseményre és váratlan tényezőre felkészítsük őket, köztük Önt is, ha éppen tűzjelzőrendszer kivitelezése előtt áll.
A felülvizsgálat és karbantartás előírásait az Országos Tűzvédelmi Szabályzat, a MSZ 9785-2:1980-as szabvány (Tűzjelző berendezés, főbb egységek, létesítés és felülvizsgálat) és a BS 5839:1-1988 (Épületek tűzérzékelő és -jelző rendszerei, Tervezési, létesítési és karbantartási szabályzat) tartalmazzák.
Fentiek alapján elmondható, hogy a szakképzett tűzkarbantartónak a felülvizsgálatok során a következő területeket kell ellenőriznie, valamint minden ellenőrzést és észlelt állapotot dokumentálnia:
A személyi feltételeket (a kezelőszemélyzet felkészültségét, az üzemeltetési napló vezetését, az állandó felügyelet meglétét);
A környezeti feltételeket (a létesítményben bekövetkezett építészeti vagy funkcionális változásokat, az érzékelők és jelzésadók megfelelően szabad helyzetét, a téves jelzések lehetséges okait);
A műszaki feltételeket (valamennyi hibaállapotot, a tápegységet, a kezelőegységeket, hurkonként legalább egy érzékelőt, a hang- és fényjelzők működését, a távfelügyelet felé menő átjelzést stb.).
A központba érkező kábelcsatlakozások megerősítése;
Az akkumulátorok cseréje az előírt időközönként;
Az érzékelők tisztítása;
A megbízhatatlanul működő, több téves jelzést adó érzékelők cseréje.
A felülvizsgálat, karbantartás idejét;
A vizsgált részegységek felsorolását;
Az elvégzett tevékenységeket;
A karbantartott (tisztított, javított, cserélt) részegységeket;
A tapasztalt állapotot;
Akarbantartást végző személy adatait.
A tűzjelző rendszerért és a tűzbiztonságért felelős személy általános feladatai közé tartoznak
A tűzjelző berendezés kezelőinek oktatása
A rendszer karbantartójával való kapcsolattartás, szerződések megkötése
A napi és heti felülvizsgálatok és karbantartás irányítása
A karbantartó munkájának segítése, ellenőrzés
A létesítményben bekövetkezett változásokról értesítenie kell a karbantartót (aki ezeket figyelembe véve esetleg részben módosítja a tűzjelző-rendszert);
Biztosítania kell az érzékelők szabad légterét 0,5 m sugarú körben
Gondoskodik arról, hogy a kézi jelzésadók láthatóak és megközelíthetőek legyenek
Biztosítja, hogy a hang- és fényjelzők ne legyenek takarásban
Ügyel arra, hogy hozzáférhetőek legyenek a tűzjelző központ egységei, beleértve az ezekhez tartozó kulcsokat és jelszavakat
A téves tűzjelzések elkerülése érdekében a létesítményben dolgozókkal ismertetnie kell a tevékenységük esetleges hatását a tűzjelző berendezésre;
A tűzvédelmi berendezéssel kapcsolatos dokumentumok őrzése: üzemeltetési, karbantartási napló megvalósulási terv, hatósági engedélyek.
a felelős személy neve, elérhetőségei
a szerződött karbantartó elérhetőségei
minden tűzjelzés (valódi, teszt, téves), a bekövetkezés idejével, az érzékelő eszköz azonosításával és a jelzés kiváltó okával (ha ezek ismertek)
minden hibajelzés és bekövetkezésének ideje
minden felülvizsgálat vagy javítás és elvégzésének ideje
minden kiiktatási és tiltási művelet és elvégzésének ideje
7a rendszer mindennemű módosítása és üzembeállításának ideje
Ellenőrizze / ellenőriztesse legalább 24 óránként,hogy a rendszer nyugalmi állapotban van-e, ha nem, akkor kijelzett hibát be kell jegyezni az üzemeltetési naplóba.
A rendszeres féléves és az éves felülvizsgálatok, karbantartások a szakképzett karbantartó feladatai. Az üzemeltető részéről felelős személynek ezekben az esetekben:
Gondoskodik arról, hogy a munkákat egy szerződött, szakképzett karbantartó végezze.
Biztosítja a karbantartó számára az optimális munkavégzés feltételeit (bejutás elzárt, nehezen megközelíthető helyekre stb.).
Ellenőrzi, hogy a karbantartó az alább felsorolt munkákat, ellenőrzéseket elvégezte.
Végül igazolja és jegyzőkönyv alapján átveszi az elvégzett munkát.
Tűzeset után: a szakképzett karbantartóval ellenőrizteti a tűz során esetleg sérült érzékelőket, eszközöket, kábeleket, szerelvényeket, minden hiányosságot, hibát feljegyez/tet az üzemeltetési naplóba, melyek javítását lehetőleg azonnal meg kell kezdeni.
Téves jelzések után: azonosítani kell a téves jelzést kiváltó okot, az eseményt fel kell jegyezni az üzemeltetési naplóba. Ha a kiváltó okot nem lehet pontosan meghatározni, akkor a jelzés idején az érzékelő környezetében fennálló viszonyokat (tevékenységek, események) kell feljegyezni és értesíteni kell a karbantartót.
A rendszer meghibásodása esetén: meg kell határozni a meghibásodott területet, és a hiba kijavításáig fokozott személyi felügyeletet (tűzőrséget) kell biztosítani, az eseményt fel kell jegyezni az üzemeltetési naplóba, a hiba mielőbbi kijavításának érdekében értesíteni kell a szakképzett karbantartót.
A tűzjelző rendszer helyszíni vagy távolról történő változtatása, módosítása esetén: gondoskodnia kell arról, hogy átprogramozás, újra-parametrizálása esetén a szakképzett karbantartó a lehető legrövidebb időn belül újra ellenőrizze a tűzjelző működését.
A tűzjelző rendszer hosszú üzemszünete után: az éves felülvizsgálatnak megfelelő ellenőrzéseket el kell végeztetni és a munkák eredményéről jegyzőkönyvet kell kiállítani.
Új tűzvédelmi karbantartóval kötött szerződés után: az új karbantartó számára biztosítani kell a tűzjelző rendszerrel kapcsolatos minden szükséges dokumentációt (megvalósulási terv, üzemeltetési napló, a rendszer eszközeinek dokumentumai) és hozzáférési jogosultságot (jelszavak, kulcsok stb.) Ellenőriztetni kell, hogy a tűzjelző rendszer megfelel az aktuális előírásoknak (érzékelő lefedettség megfelelő, elegendő a hangerő mindenütt, kábelezés minősége megfelelő stb.). A karbantartónak azt is vizsgálnia kell, történtek-e olyan jellegű változások az épületben, a tárolt anyagokban, az alkalmazott technológiában a rendelkezésre álló dokumentumokhoz képest, amelyek a tűzjelző működését hátrányosan befolyásolhatnák. Az elvégzett ellenőrzésekről jegyzőkönyvet kell kiállítani.
A tűzjelző berendezés működésképtelenséghez vezető meghibásodását valamint üzemen kívül helyezését a módosított 35/1996. (XII. 29.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat értelmében a hivatásos önkormányzati, illetőleg az önkéntes tűzoltóságnak be kell jelenteni.
A tűzjelző központot és érzékelőket gyártók a fejlesztéseknél nem az egyre nagyobb érzékenységű, hanem az egyre stabilabban, téves jelzések nélkül működő rendszereket tekintik irányadónak. E törekvések ellenére is előfordulnak téves jelzések, melyek nem csak tetemes költséggel járó felesleges üzemkiesést és/vagy tűzoltósági vonulást okozhatnak, hanem hiteltelenné tehetik a rendszer jelzéseit a bent tartózkodók szemében.
A téves tűzjelzések leggyakoribb okai a környezetben jelentkező zavarok: egy-egy adott tűzjellemzőhöz hasonló hatások (füstérzékelőknél a por, technológiai füst, gőz, kipufogó gázok, nagy légsebesség; hőérzékelőnél: magas vagy gyorsan emelkedő hőmérséklet; lángérzékelőnél: nyílt láng, hegesztés, sütés stb.).
Előfordul, hogy az érzékelő eszköz tönkremegy: saját, gyártási hiba következtében, az üzemi körülmények (por-, páratartalom, elektromágneses zavarforrás), vagy rongálás miatt.
A szennyeződés miatt bekövetkező téves tűzjelzés is gyakori ott, ahol nem megfelelő a karbantartás.
Szándékos riasztás esetén megkülönböztetünk jóindulatú és rosszindulatú riasztást, ezeket a kézi jelzésadó működtetésével indítják.
A téves tűzjelzések kezeléseket a felelős személynek fel kell jegyeznie: mikor, melyik érzékelő és miért jelzett, vagy ha nem derül ki egyértelműen, hogy mi okozta a jelzést, akkor a jelzés idején fennálló körülményeket is dokumentálni kell.
A téves jelzések elfogadható értékei általában normál, irodai környezetben telepített tűzjelző esetén 1 téves jelzés 100 érzékelőnként évente még elfogadható, míg ipari környezetben az 1/75 vagy 1/50 arány a gyakoribb.
A féléves és éves felülvizsgálatok előtt a szakképzett karbantartónak az üzemeltetési napló alapján ellenőriznie kell, hogy a felülvizsgálat napjától számított 1 éven belül hány téves jelzést regisztráltak 100 érzékelőnként, valamint, hogy az előző felülvizsgálat óta volt-e olyan érzékelő vagy kézi jelzésadó, melyről 2 vagy több alkalommal érkezett téves jelzés.
A fent olvasható szövegek egyrészének forrása az OKTEL ELEKTRONIKAI KFT., A GYENGEÁRAMÚ RENDSZEREK SZAKÉRTŐJE weboldal.
Magyarország területén leginkább Budapest, Pest Megye és Komárom-Esztergom Megye néhány településén tevékenykedünk.
További tevékenységi területeim: Szentendre, Pomáz, Budakalász, Leányfalu, Visegrád, Dunabogdány, Kisoroszi, Tahitótfalu, Pócsmegyer, Surány, Horány, Szigetmonostor, Üröm, Solymár, Pilisszentkereszt, Pilisvörösvár, Pilicsaba, Budakeszi, Csobánka, Pilisszentlászló, Dunakeszi, Vác, Göd, Gödöllő, Csömör, Fót, Szob, Nagymaros, Kismaros, Zebegény, Dömös, Pilismarót, Esztergom.